energetikai tanúsítvány
Idilli gyerekkorom volt, a mesékben sincs ennél szebb
Kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd egy erdőszéli kis házban fogok lakni, nagy békességben. Akkoriban nagyon lekötött a varázslatos meselények világa, mindig nagyon szerettem volna találkozni velük. Édesanyámmal sokat olvastunk tündérekről, manókról, elfekről, beszélő fákról, bogarakról, állatokról. Farsang alkalmával is ezekből a mesékből merítettünk ihletet, mindig nagyon jópofa és eredeti jelmezeim voltak ilyenkor. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, mindig ezek a szép emlékek jutnak eszembe. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon szerencsés vagyok a szüleimmel, és hogy ilyen csodás gyerekkorral ajándékoztak meg. A kreativitás, a fantázia világa sosem volt tabu nálunk. Rengeteget játszottunk, és ilyenkor ők egy kicsit is gyerekké változtak mellettem. Nagyon felszabadult alkalmak voltak ezek, s ilyenkor csak hagytuk, hogy az éppen játszott történet és az érzelmeink szabadon magukkal vigyenek bennünket…
A világból is igyekeztek minél több mindent megmutatni, ami csak érdekelhet engem. Kicsi koromtól tanultam zenét. Először zongoráztam, aztán hegedűre váltottam, mert az jobban tetszett. Énekeltem kórusban is, majd gimiben ritmikus sportgimnasztikára jártam, és végül a tánc felé terelődött a fókuszom. De emellett jártam fizika szakkörre is, a fiúkkal egy csoportban mentem el matekversenyre. Mire leérettségiztem, folyékonyan beszéltem angolul és németül is. Egyszerűen szívtam magamba a tudást, és a szüleim mindig támogattak és segítettek abban, hogy az éppen aktuális érdeklődésemet kielégíthessék. Mindig elég nagy volt a fantáziám és a képzelőerőm, és szerencsére ezt sosem szorították keretek közé. Így mindig szabadon ábrándozhattam arról is, mi leszek ha nagy leszek, és milyen életet képzelek el magamnak. Én azt a tanítást kaptam otthonról, hogy merni kell nagyot álmodni, és ha az ember szorgalmasan és kitartóan megdolgozik valamiért, akkor annak bizony előbb-utóbb meg lesz a gyümölcse. Continue reading →